Mily sokszor bús az élet, A szív üres, egész. Mintha egy csep szeretet Sem hit nem léteznék. Az üdv nehezen lelve egyszerre távol van. De éppen ily időkben vagyunk nagy áldásban.
Chorus
Bízzál Istenedben, Bármily sorsod legyen. Napod fényes, vagy ha sötét, Mindig áldásos lészen.
Az Urat forrón várjuk, Mikor magunkra hágy. Karjainkat kitárjuk, Oly epesztő a vágy. A lélek tusakodik, Kér, sóhajt és könnyez, Mint Jákób viaskodik, Míg Izraellé lesz.
Így tudjuk csak, mily kínos Az élet Nélküle. És milyen nyomorteljes Az ember élete. Érezzük, el kell vesznünk, Ha Urunk nem segít. De jön, hoz vigaszt nekünk, S csodásan felvidít.