Lehet-e még szebb pályánk és jobb részünk nékünk, Mintha az Úrnak adnánk a hitben mindenünk.
Habár ajkkal hallgatunk, szívünk imádkozik, És minden gondolatunk mennybe áhítozik.
Ha végre elfáradunk, nyugalmat ad nékünk, Földdel borítja testünk és enged pihennünk.
Igy biztosan pihenünk a sötét éjjelen, Míg sirunkból kikelünk, a legszebb reggelen.