Egymást mi még viszontlátjuk, A mennyei hazában! Isten előtt majd megállunk, Tiszta fehér ruhában. Testvéreink viszontlátjuk, S ó mily nagy lesz örömünk, Ha akiket oly rég láttunk, Keblünkre ölelhetjük.
Refren
Egymást mi még viszontlátjuk, Hol foly az élet vize. Többé egymást el nem hagyjuk, S nem válunk el sohasem!
Ó ha majd szabaddá lettünk, Attól, mi nyom bennünket. Terheinket levehetjük, Mik gyötörték testünket. A kristálytengeren állunk, S járunk aranyutcákon. Istenünket magasztaljuk, Égi aranyhárfákon!